Északi szélesség: 47° 21' 04"
Keleti hosszúság: 16° 28' 42"

A Szentvid-hegy őskori eredetű fellegvárával, teraszozott lejtőivel, egy európai jelentőségű korai városias település volt. A későbronzkortól a kelta korig virágzott. Az utóbbi korban talán törzsi központ, oppidum volt.

Régészeti kutatását 1972-ben Károlyi Mária kezdte, majd 1973-85 között Bándi Gábor és Fekete Mária folytatta. További kutatását a Szabó Miklós szervezte magyar-francia kutatócsoport kezdte meg 1988-ban.

A vár építését megelőzően - még a magyar honfoglalás előtt - állt a hegyen egy Karoling-kori templom is. Igen nagy múltra tekint vissza német Witinesberg, ómagyar Vütöm neve. Mindkettő a kis templom védőszentjével magyarázható. A korai templomot az Árpád vezette honfoglalók elpusztították, ezt a romok között előkerült jellegzetes rombusz alakú nyílcsúcs is bizonyítja. Később, talán az államszervezés időszakában, egy fa-föld szerkezetű kora-középkori vár épült az őskori fellegvár helyén.

Velem - Szentvid

Az ezt felváltó középkori kővár építési ideje ismeretlen, az Árpád-kor korai szakászában vélelmezhető. A régészeti ásatás eredményeképpen tudjuk, hogy a vár DK-i végén egy 2-3,5 m falvastagságú, 3,5 m belső átmérőjű (9-9,5 m külméretű) torony állt. Ehhez 1,4 m vastag körítőfalak csatlakoztak. Hasonló torony sejthető a mai Kálvária helyén is. Szilágyi István feltételezése szerint a ma álló kápolna tornya is a középkori vár maradványa lenne. Ha ez igaz, akkor lehet, hogy több kő-periódussal is számolnunk kell.

Oklevelesen 1270-ben említik először, amikor Kőszegi Henrik átadta II. Ottokár cseh királynak. A következő évben Monoszló Gergely, V. István hadvezére foglalta vissza. IV. László 1277-ben a vár alatt keltezett. 1286-ban ostrommal vette be Kőszegi Miklós várát. Albert osztrák herceg serege 1289-ben foglalta el, az 1291-es hainburgi békét követően talán lerombolták.

Velem - Szentvid, a középkori vár rekonstrukciós elképzelése.