Északi szélesség: 47° 15' 07"
Keleti hosszúság: 16° 56' 14"

A várat a Gyöngyös-patak völgyének balparti szigetén építették (a középkorban Sár-szigetnek is nevezték). Tőle É-ra eső szárazulaton alakult ki a város. A templom 250 m-re É-ra épült fel a vártól. Helyének kiválasztásában fontos szerepet játszhatott a Rába közeli kedvező átkelőhelye. Jelenleg a város művelődési intézményei használják az országos jelentőségű műemlékként ismert várat.

A vár egy 50-70 m széles mesterséges vizesárokkal határolt 1,5 ha-os szigeten épült. Építéstörténetének korai szakaszai nem eléggé tisztázottak.Tóth Melinda és Pamer Nóra szerint a XVI-XVII. századi ötszögletes belső udvart határoló épületegyüttes kontúrjai már a XIII. században kialakultak volna. A DNy-i sarkon egy 6 x 7 m-es külső méretű, az övezőfallal megegyező falvastagságú tornyot feltételeznek. Az É-i és az ÉK-i szárny előzményeként egy 8 x 30 m-es és egy 9 x 26 m-es korai palotaépülettel számolnak. Ennyi lenne a XIII-XV. századból származó részlet.

Sárvár

Első ízben 1288-ban említi a várat oklevél, ekkor vélhetően Kőszegi Iván birtokában van. A 14. sz. elején Kőszegi János nádor utódai (Miklós, András, "Farkas" János) birtokolták, 1327-ben Köcski Sándor foglalta el I. Károly részére. 1390-1403 a Kanizsaiak zálogbirtoka, 1403-ban Zsigmond hűtlenségük miatt megostromoltatta és visszavette, 1409/11-ben Ozorai Pipónak adta, aki 1424-ben Simontornyáért elcserélte a Kanizsai családdal. 1440-ben Kanizsai László özvegye itt keltez. 1442 előtt második férje, Rozgonyi Rénold és testvérei szállták meg és zálogjogot szereztek rá. 1455-ben Kanizsai Miklós és László visszafoglalta tőlük. A Kanizsaiaké kihalásukig (1532). Az 1493-i osztálykor Györgynek jutott, 1524-ben Kanizsai Lászlóé. 1532-ben viszont Kanizsai Orsolya kezével Nádasdy Tamás birtokába jutott, családjáé maradt 1671-ig. Bél Mátyás leírása szerint a város is erődítve volt.