Északi szélesség: 46° 58' 44"
Keleti hosszúság: 16° 47' 16"

Nem is olyan régen a széles árkok és a belőlük kikerült földből felhalmozott sáncok korát az őskorra, azon belül is a bronzkorra, vaskorra tették. Azonban Sándorfi György, azóta elhunyt kitűnő várkutatónk még a 80-as évek elején rájött, hogy a történeti forrásokban a 15. században felbukkanó Márványkő vár vagy kastély helyéről van szó. Délről a Sárvíz mocsaras, süppedékes ártere határolja, a többi három oldalon kettős vizesárok övezte, melyek esősebb időben ma is "tocsogósak", csak gumicsizmában járhatók. A belső árok szélessége 20 m, a külsőé pedig 20-30-40 m közt változik. Mélységük ma is néhol 2 m.

Petőmihályfa - Márványkő-vár

Zsigmond király 1401-ben adott engedélyt a Gersei Pető Jánosnak, hogy birtokain fa vagy kő erősséget építsen. A kastély ("castellum") 1410 körül készült el. Egy Bertalan nevű ácsmesterrel volt sajátos peres ügye ekkor az építtetőnek. Azon vitatkoztak, hogy a fából épült kastély elkészült-e a szerződés szerint, vagy nem. A kastélyban laktak a Gersei Pető család tagjai, 1417-ből Pető János, 1437-ből pedig Pető László innen keltezett levelét ismerjük. Hadi események sem kerülték el. Amikor 1440-ben polgárháború robbant ki az Albert király halála után özvegyen maradt Erzsébet királyné és az ellenpárt által megválasztott I. Ulászló magyar-lengyel közös király közt, a Gersei Petők utóbbi mellé álltak. A királyné párthívei, Szécsi János és Cillei Ulrik elfoglalták addigi jogos tulajdonosaitól a várkastélyt. Azt maga a király foglalta vissza zalai-vasi hadjáratán 1441 márciusában. Egyébként tudni lehet, hogy a Petők és Szécsiek rivalizálása a személyes érdekektől sem volt független. Zsigmond király uralkodásának második felében évtizedeken át a Gersei Petők töltötték be a vasi ispáni posztot, Albert király azonban Szécsi Jánost nevezte ki az ország egyik leggazdagabb megyéje élére. I. Ulászló újra a Gersei Petőknek adta a vasi ispánságot. 1490-ben Gersei Petők osztoztak a váron egy családi birtokosztály keretében. Ebből a becses oklevélből tudjuk, hogy a várnak két kapuja volt, az egyik talán az országút felőli nyugati oldal közepén, a másik pedig a két vizesárok közti töltésen a várból kivezető út vonalán. Egy 1422-es oklevélből tudjuk, hogy az épületegyüttes része volt egy Szent István protomártír titulusú várkápolna is. Vas megye 1549. évi adóösszeírásából még kivehető, hogy akkoriban Gersei Pető Péter és László lakhatták az épületet. Egy 1690-ből származó adat szerint már romokban hevert. Pusztulása talán a Kanizsa 1600. évi elestét követő eseményekkel magyarázható.