Északi szélesség: 47° 23' 22"
Keleti hosszúság: 16° 32' 19"

A köztudatban Kőszeg elsősorban a Jurisics Miklós által vezetett 1532. évi augusztusi várvédelem kapcsán szerepel. Az utóbbi évtizedekben emiatt széles körben elterjedt a Jurisics-vár elnevezés. Itt és most nem erről a jeles eseményről szándékozunk beszámolni, megtették azt már elegen. Nem vitatva az ostrom jelentőségét, emlékeztetni kell arra, hogy az a vár - pontosabban a várak és a város - legalább 800 éves történetének egyetlen 25 napos eseménye.

A régi vár
A belváros északnyugati sarkában található vár két részből áll. A mai elővár helyén - egyelőre nagyon csekély mértében ismert nagyjából kerek alaprajzú, masszív kőfallal övezett vár lehetett a legrégebbi. Ennek meglétével magyarázható a belsővár keleti oldalának furcsa, homorú alakja.

Ezt a korai várat azonban még aligha Kőszegnek hívták. Utóbbi jellegzetes várnév egy sziklán épült várra utal, ami nyilvánvalóan csakis a mai Óház lehetett. A település eredeti magyar neve Gyöngyös volt, hisz a német Güns elnevezés ebből keletkezett. A városnév alapja az azonos nevű patak lehetett. Ott keletkezett, ahol az a hegyek közül kilép a vasi síkságra. Hasonló logika alapján nevezték el például Nyitrát is az azonos nevű folyó mentén.

A korai vár átmérője 45 m körüli lehetett. Hasonló méretű volt ehhez a szombathelyi kerekvár is.  Sajnos utóbbi épülésének kora sem tisztázott egyértelműen. Több más hasonló várat is ismerünk a környéken, de sajnos ezek is részben kutatatlanok, részben keltezésük vitatott. Elég csak megemlíteni a közeli Szolgagyőrt és Babótot, mind a kettőről 11. századra utaló történeti adatokkal rendelkezünk. Egyes kutatók határvédelmi céllal épültnek tekintik ezeket a várakat. Egy biztos Kőszeg esetében, hogy a régi várhoz mint adottsághoz igazodott a mai belső  vár tervezője. Mindenesetre fogalmunk sincs, a 11-12. században ki volt Kőszeg birtokosa. Nem tudjuk, hogy már akkor is földesúri várként építették volna fel, avagy tényleg az ország védelmével összefüggésben.

A városi vár
Valószínűleg a 13. század 50-es, 60-as éveiben épült fel a négysaroktornyos, szabályos alaprajzú városi vár.

A vár és a város 1270 és 1327 közt gyakran szerepel okleveles és egyéb forrásokban. 1270-ben Kőszegi Henrik átadta II. Ottokár cseh királynak, 1271-ben Monoszló Gergely ispán által vezetett királyi had foglalta vissza V. István számára. 1277-ben és 1286-ban IV. László serege ostromolta, utóbbi alkalommal sikeresen. 1289-ben az ún. "Kőszegi- viszály" során Albert osztrák herceg foglalta el ostrommal a várost és a várat.

Kőszeg - Városi vár alaprajz

1296-ban III. Endre magyar és I. Albert német király közösen ostromolták meg a Kőszegi Iván által védett várat. 1319-ben Kőszeg mellett győzte le I. Károly hada Kőszegi András seregét. 1327-ben került a levert Kőszegiektől királyi kézbe. 1392-ben Zsigmond a két kőszegi várat a Garaiaknak adományozta. 1441-ben I. Ulászló párthíveinek, Pálóci Simonnak és guti Ország Mihálynak adta, akiket hadjárata során ténylegesen is birtokba helyezett. Tőlük foglalta el 1445-ben a Habsburg III. Frigyes, akinek egészen 1482-ig a kezén maradt. Mátyás király 1482-83 fordulóján ostrommal szerezte vissza tőle és később fiának, Korvin Jánosnak adományozta. 1490-ben Miksa német király foglalta el, jogilag 1647-ig Ausztriához tartozott.

Holl Imre kutatásai tisztázták a mai négyszögletes belsővár korai építési periódusait. Előbb a négy saroktornyos, szabályos alaprajzú várfal épült fel. Ehhez hozzáépült a napjainkra már elpusztult északi palota - a homlokzatához kapcsolódó ötödik toronnyal. Legvastagabb falakkal az ÉK-i saroktorony rendelkezik. Ez érdekes módon nincs kötésben mellette húzódó, előbb épült északi vár- illetve városfallal. Ez a két periódus a Kőszegiekhez ("Nagy" Henrik és fia, Iván nevéhez) köthető.

A kor európai színvonalán állt a Kőszegi Iván által építtetett északi palota fűthető lakószobája és reprezentatív fogadóterme. Az épület ablakcsoportjainak festett díszítése ritka, kiemelkedő emléknek számít (külön kuriózum, hogy az építtető dicsőségét hirdető felirat is ránk maradt az egyik ablak fölé festve: Kőszegi Iván neve - "GRAVE IWAN" alakban).

Miután Zsigmond király 1392-ben a két kőszegi várat Garai Miklósnak és Jánosnak adományozta, került sor - vélhetően a 15. sz. első negyedében - a Ny-i palotaszárny kiépítésére (nyilván azért, hogy alkalmassá tegyék a várat rezidenciális célokra). Mátyás király 1482/83 fordulóján foglalta vissza III. Frigyes német-római császártól Kőszeget. Ezt követően kerül sor a keleti és a déli palotaszárnyak megépítésére és a Ny-i palota (kora-reneszánsz stílusú) reprezentatív újjáépítésére. Az építkezés kezdetét jelölheti az egyik ablak felett olvasható évszám (1483 !) is. A 15. század várban előkerült régészeti emlékanyagából a Garaiak építkezéseinek időszakára keltezhető cserépkályhák jelentősek. Ezek részben a királyi udvart is ellátó műhelyből származnak. Az arisztokrácia élvonalába tartozó Garai család életmódja, annak nívója minden szempontból a királyi udvaréhoz hasonult, mint azt a távoli műhelyekből származó luxustárgyak, főként velencei és Rajna-vidéki üvegek bizonyítják. Ugyancsak itáliai eredetű majolikák, üvegek - jó félévszázaddal későbbi időből - már Mátyás király udvartartásának ausztriai háborúkkal kapcsolatos itt tartózkodásaira utalnak.

Kőszeg - Vár, archiv alaprajz

Az 1532. évi török ostrom során jelentős károk érték az északi palotát. Újjáépítésére - az ásatási megfigyelések tanúsága szerint - kísérletet tettek ugyan, de végül a földszint ágyútűz elleni hatékonyabb védelmet garantáló földdel való feltöltés mellett döntöttek, mind az egykori É-i palotaépületen belül, mind a korábbi északkeleti kis udvar területén. A város ismert 1746-os ábrázolásán még a középkori elrendezésnek megfelelően láthatjuk az északi palotát és a vele egybeépült ötödik tornyot.  Ezek szerint a középkori északi palota emeletének lebontására valójában csak az 1777.évi nagy tűzvészt követően kerülhetett sor.

A városfal
Kőszegen - egy a korabeli osztrák és cseh fejlődéssel szinkronban levő - városalapításra és várépítésre került sor a 13. sz. második felében. A városfal a 13. század 60-as éveiben - a várral egy időben - készült el. Ezt Holl Imre kutatásai az északi, a vár és a Felső-kaputorony közti szakaszról kifejezetten bizonyították. A városfalakkal kötésben lévő mindkét városkapu ugyanebből a periódusból származhat. A városfalak sarkain lévő tornyok azonban később épültek. Ásatási megfigyeléseik szerint az északkeleti és a délkeleti kerek torony (a Hóhér- illetve a Csigás-torony) helyén is eredetileg sima falsarok volt. A sok részletet tisztázó eddigi régészeti megfigyelések - a fennmaradt levéltári adatokhoz hasonlóan döntően a városfal török ostrom utáni újjáépítésével kapcsolatosak.

Tudjuk, hogy legkésőbb a török ostrom előtti időkben a külvárost is védművekkel, árokkal és palánkkal vették körül. Ennek konkrét maradványai még nem kerültek feltárásra. Nyomvonalukra a Sánc, Sáncárok, Tüskevár, Rohonci-kapu utcanevek utalnak.

Kőszeg - város

Az Albert-féle város- és várostrom 1289. évi ostrom szeptember 29-től november 1-ig, 33 napon keresztül  zajlott. A város 11 napig tartotta magát, a védők annak eleste után a várban továbbra is kitartottak. Csak november 1-én, szabad elvonulás feltételével adták fel azt. Az Ottokár Horneck-féle Stájer rímes krónika mély vizesárkokról és falakról, védművekről (nyilván tornyokról) számol be a város ("stat") és a vár ("hus") körül egyaránt. A tudósítás pártalanul részletes. Megtudjuk belőle, hogy az ostrom során a korabeli haditechnika minden korszerű vívmányát bevetették. Akna ásásával is megpróbálkoztak, de a mély vizesárok miatt annak lehetetlenségét belátták. Ostromtornyot is igyekeztek a vizesárkon keresztül a falhoz jutatni, de a védők felgyújtották azt. A németek úszva menekültek ki belőle. Faltörő kossal is próbálkoztak az árkon keresztül, de a védők vesszőből font pajzsot eresztettek a fal elé. A hajítógépek működésének nyomai, a kőgolyók az ásatások során is előkerültek.

Az 1289. évi ostrom kapcsán is látható a tudósításból, hogy milyen meghatározó szerepe volt a víznek Kőszeg védelme szempontjából. Nagy kérdés, hogy vajon milyen módon biztosították a mély és széles városárokban és a kétrészes városi vár körül is a nagy mennyiségű, állandóan frissülő vizet. Erre minden bizonnyal csak folyóvíz bevezetésével volt mód. Aligha véletlen az északi külváros Sziget elnevezése. Ennek nyugati - és talán keleti oldalán vizesároknak kellett lenni, amivel biztosítani lehetett a város és vár vizesárkainak feltöltését. A víz cserélődését pedig a déli, ún. magyar külváros körüli árkok biztosíthatták. Igazán komoly vizsgálatokra még sajnos nem került sor a ma is látható árokrészleteket illetően sem. A külvárosokban egykor volt árkok nyomvonala sem ismert, csak egy elvi rekonstrukciós ötletet tudunk javasolni.

A fentiekből is látható tehát, hogy még egy olyannyira sokat kutatott, nagy múltú helyen, mint Kőszeg vára és városa is milyen sok kérdés vár megválaszolásra.