Északi szélesség: 47° 03' 26"
Keleti hosszúság: 16° 19' 22"
A Strém- és a Szék-patak találkozásánál képződött mocsaras lapályból impozáns, 100 m-es relatív magassággal emelkedik ki a németújvári várhegy (magassága 318 m).
A Wolfer által épített korai favár, "castrum ligneum" talán azon a helyen állt, ahol később - a III. Bélától kikényszerített birtokcserét követően a Szent Jakab plébániatemplom épült. A várhegy fennsíkján akkoriban a szintén Wolfer által alapított bencés kolostor működött.
Németújvár az ország egyik legérdekesebb és legjelentősebb vára volt. A hegy német Güssing neve mögött egyesek a magyar 'kőszín' nevet vélik, ami valljuk be elég szokatlan helynév lenne. A név korai lejegyzett formáiból (Képes Krónika: Kyscen) nehéz értelmes jelentést kihámozni, azonban felvetődhet egy Kisszent(hegy) alak lehetősége is. Ennek analógiájaként említhető Pannonhalma latinul lejegyzett Mons Sacer (Szent-hegy) neve. A mocsaras környezetéből magányosan és meredeken kiemelkedő jellegzetes hegyen már a korai időkben is vár lehetett, hisz aligha véletlen, ha 1157-ben az itt bencés kolostort alapító Wolfer ispán adományaként Podgrad nevű prédium (a szláv név jelentése: 'váralja') is szerepel. A "várnak teremtett" hegy nem is sokáig tűrte meg a kolostort. IV.Béla egy okleveléből értesülünk arról, hogy még III.Béla szerezte meg a Kőszegiektől cserével a zalai Kapornakért a kolostort, majd helyére várat épített "a kisszini hegyre, kitéve az ellenségnek, mint valami céltábla". A várépítés kiváltó oka a szemközti stájer Riegersburg felépítése volt. A Várhegyen - kutatottság hiányában - nehéz meghatározni az Árpád-korra visszamenő részleteket. Abalbert Klaar szerint a 7 x 7 m-es külső méretű öregtorony Pók Móric 1260-as évekbeli építkezése lenne.
Németújvár
II.Endre adományaképpen 1225-ben Csák Demeter asztalnokmester birtokolta, akitől IV.Béla 1242 előtt visszavette. A mongolok 1242 tavaszán nem tudták elfoglalni. IV.Béla 1263-ban Pók Móric tárnokmesternek adományozta (honorként?). 1273-ban a németek eredménytelenül ostromolták. Ismeretlen körülmények között jutott 1274 táján a Kőszegiek birtokába. 1289-ben Albert osztrák herceg katonái vették birtokba, csak az 1291-es hainburgi béke eredményeképpen került vissza a Kőszegiek tulajdonába. Tartományúri hatalmuk összeomlásakor, 1327-ben jutott I. Károly kezébe. A XIV. sz.-ban királyi vár. Zsigmond 1391-ben Sárói Lászlónak és fiának Lévai Cseh Péternek adományozta. 1456-ban Hunyadi László birtokába jutott, aki 400 aranyforintért vette zálogba Lévai Cseh Lászlótól. 1457-ben Újlaki Miklós szerezte meg.
Németújvár
A vár történetét itt nincs tér részletesen elemezni, azonban megjegyzendő, hogy aligha 1270 táján került a Kőszegiek birtokába, inkább az 1279-et követő pár évben (mivel az 1279-es birtokosztályban még nem szerepel!). A vár a török elleni védekezés időszakában korszerű bástyás kiépítést kapott. Ezt azonban nem az osztrák, hanem a stájer rendek támogatták.
1459-ben a lázadó főurak itt választották magyar királlyá a Habsburg III. Frigyes császárt. Mátyás hamarosan leverte a lázadást, illetve részben kiegyezett a lázadókkal. Ekkor lett Németújvár jogszerűen az Újlakiaké. A továbbiakban az Újlakiak egyik központi jelentőségű vára.
1494 végén Újlaki Lőrinc herceg, a vár ura súlyos konfliktusba keveredett II. Ulászló királlyal, akit sértő módon cseh ökörnek titulált. Ekkor feleségét és kincstárát a legbiztosabbnak tartott Németújvárba vitette. A király Somi Józsa temesi ispánt küldte sereggel a vár megostromlására. Ma múzeumként látogatható a nagy múltú vár.